A tápegységmodulok (modules) az elektronika kezdete óta az elektronikus eszközök alapvető alkotóelemei. Íme néhány fontos mérföldkő a tápegységmodulok történetében:

A kezdeti idők

Az elektronika kezdeti időszakában az áramellátás jellemzően akkumulátorokból vagy kézi működtetésű generátorokból történt. A vákuumcsöves technológia 20. század eleji fejlődésével a tápegységek az elektronikus eszközök alapvető alkotóelemévé váltak.

Lineáris tápegységek

A 20. század közepén a lineáris tápegységek váltak az elektronikus eszközökben használt tápegységek szabványos típusává. Ezek a tápegységek transzformátorral csökkentik a váltakozó áramú hálózat feszültségét, majd lineáris szabályozókkal stabil egyenfeszültséget biztosítanak az elektronikus eszköz számára.

Kapcsoló tápegységek

Az 1970-es és 80-as években a kapcsolóüzemű tápegységek kezdtek népszerűvé válni nagyobb hatékonyságuk és kisebb méretük miatt. A kapcsolóüzemű tápegységek nagyfrekvenciás oszcillátort és kapcsoló tranzisztorokat használnak a hálózati váltófeszültség nagyfrekvenciás váltófeszültséggé alakításához, amelyet egyenirányítanak és szűrnek, hogy stabil egyenfeszültséget biztosítsanak az elektronikus eszköz számára.

Szabványosítás

Az 1980-as években a tápegységmodulok szabványosítása egyre elterjedtebbé vált az ipari szabványos formátumok, például az ATX-szabvány bevezetésével az asztali számítógépek tápegységei számára.

Miniatürizálás és integráció

Az utóbbi években a tápegységmodulok tovább csökkentek és integrálódtak, olyan modulok kifejlesztésével, amelyek közvetlenül az áramköri lapra szerelhetők (DC-DC átalakítók) vagy más alkatrészekkel, például akkumulátor-kezelő rendszerekkel integrálhatók.